Engem korábban gyakran kerített hatalmába az az érzés, hogy mi itt és most tönkretesszük ezt a bolygót. Hiába dobálod a PET-palackot a sárga kukába, aztán csak felülsz a repülőre, és a vége egy környezeti katasztrófa. A kérdést legutóbb az indukálta, hogy a viharos erejű orkán épp le akarta szedni a házunk tetejét, de mivel ez nem ment neki, hozzánkvágott egy 15 méteres fenyőfát. Melynek sebessége 300 000 km/sec. Össze is dőlt a kerti szaletli.

“Örömmel jelenthetem, hogy a Föld nevű bolygó meg fog menekülni. Az más kérdés, hogy az emberiség megmarad-e.”

Ezekkel a szavakkal biztatott a Szent István Egyetem docense, amúgy általános iskolai évfolyamtársam, akinek felvetettem ezt a világmegmentési témát. A tudományos álláspont az, hogy összességében az életet nem kell félteni ezen a bolygón, az egyes fajokat annál inkább. És a veszélyeztetett fajok közé a Homo Sapienst is besorolhatjuk, bár ez egy furfangos állat, a jég hátán is megél.

Hát kösz szépen. Nincs ennél jobb?

DE VAN!

Január elején Londonban voltunk a NetAcademia csapatával egy oktatási konferencián (ahol a Deutch Tamás is, jól kell helyezkedni na, még ha véletlenül is), és - nem meglepő módon - zuhogott az eső. Mit csinál ilyenkor a művelt magyar ember városnézés helyett? Elmegy a British Múzeumba, ingyenes a belépő, meleg is van, kávé is van, és az eső sem esik. 

Én már kilencvenhatodszor voltam a British Múzeumban (sokat esik az eső), úgyhogy “bennfentesként” az asszír részleget és Egyiptomot ajánlottam. 

Ha az ember jó végén kapja el az egyimtomi kiállítást, tehát a tizenkétezer évvel ezelőtti részen indul, egy meglepő Szahara-térképpel szembesül. A Szahara ugyanis zöld. Volt. I.E. 10 000-ben. 

A szaharai népek tehát nem a Nílus völgyében, vagy a sivatagban próbáltak megélni, hanem a buja zöld Szaharában. Ahol a homok a fekete föld alatt volt, csakúgy, mint mondjuk Magyarországon sok helyen. Ha idehaza leásol egy métert, homokot találsz. Aztán történt valami, amitől a Szahara kiszáradt, ezek a szerencsétlenek meg beszorultak a Nílus völgyébe, az egyetlen helyre, ahol még maradt víz. Időszámításunk előtt 10 000 tájban beindult, majd rohamtempóban lezajlott az elsivatagosodás, egyben véget ért a legutolsó jégkorszak, melynek szinte a mai napig senki nem tudja az okát.

Kitérő: Mi is a “fekete főd”? Talajba zárt CO2. Brutális mennyiségű CO2-t tárol egy jól megtermett, kifejlett bioszféra! És brutális mennyiségű CO2-t ereget a levegőbe a talaj megszűnése, hisz minden, ami ott volt, szénvegyület volt, ami már nincs ott. Hol van most a Szahara talaja? A levegőben. 

Ma már tudjuk. Sőt, még többet tudunk! A világ legnagyobb “globális felmelegedését” a szaharai népek okozták. A bolygó hőmérséklete az emberi tevékenység hatására több fokkal megemelkedett, végetért a jégkorszak, Európa kizöldült, a Szahara megsárgult. És mi most ezt a klímát tekintjük alapnak, helyesnek, megőrzendőnek. A Wikipedián egyelőre ennyit mernek “biztosan” állítani:

“The introduction of domesticated animals correlates in many places to a rapid change from grassland to scrubland vegetation, and it is hypothesized that Neolithic humans may have potentially played a role in stripping vegetation from the landscape, which induced cascading effects to the ecosystem and climate.” (https://en.wikipedia.org/wiki/Neolithic_Subpluvial)

Vagyis hogy az állatok háziasítása valahogy tökre egybeesik (időben korrelál) a növényzet eltűnésével, a neolitikum embere pedig valamiképpen szerepet játszott a vegetáció eltüntetésében.

Vannak már olyan tudósok, akik ennél bátrabbak, és kijelentik, hogy ezt és ezt tették a szaharai népek, és ezzel kiirtották a növényzetet, a talaj lepusztult, felszínrekerült a homok, és lőn globális felmelegedés és a ma ismert Szahara. És a ma ismert európai éghajlat, ne feledjük. Azért ilyen bátrak ezek a tudósok, mert reprodukálni tudják mind az elsivatagosodást, mind pedig a bezöldítést. A vezető tudós ebben a brancsban Allan Savory. 

Ismerkedjünk meg a munkásságával!

Talán a legmeggyőzőbb az a fénykép, ahol Allan Savory a sivatag egyik felét zöldbe borította, de nem ám öntözéssel, hanem annak a módszernek az ellenkezőjével, amit a szaharai népek csináltak.

A kerítéstől balra - elakad a damilos fűkasza. A kerítéstől jobbra - menthetetlen sivatag. És ez így megy többszáz kilométeren át, a kerítés egyik és másik felén. Nincs különbség az öntözésben (nincs öntözés), nincs különbség az esőzésben. A kerítéstől balra több milliárd tonna CO2 “szilárdult meg” a felszínen fű formájában. Nincs mégegy módszer, amivel hatékonyabban ki lehet vonni a CO2-t a légkörből, mint az élőlénnyé alakítás.

Mit mond erre a Docens Úr? 

“Igen, ismerjük Allan Savory munkásságát. Valójában már csak arra kell figyelni, nehogy túl sok CO2-t szedjünk ki a levegőből, újabb jégkorszakot okozva!”

Miután a fenti fényképet láttátok, belemehetünk a részletekbe. Nem, nem öntöz. Nem, nem szór ki semmiféle vegyianyagot vagy talajképzőt vagy csodaszert. Nem csinál semmi mást, mint - rengeteg növényevő állatot pakol a visszafordítani kívánt területre! Ennyi.

Miért működik ez? Mert ha van fű, és azt az állatok letapossák, talajtakarást valósítanak meg, így az a kevés eső, ami esik, nem párolog el fél órán belül, hanem hetekig (hónapokig?) tartja a nedvességet. Allan Savory vezette be a sima "eső" helyett a "hatékony eső" fogalmát. A hatékony eső a talajban marad. Ezen túlmenően az állatok trágyázzák is a talajt. Ökoszisztéma van ottan, kérem szépen! Amíg meg nem bolygatják. Ha leszeded az állatokat a fűről, ilyen száraz környezetben pár éven belül megdöglik a fű, és szép lassan eltűnik a talaj.

Mit tettek tehát a szaharai népek, amivel felborították a neolitikum klímáját? Kiirtották az állatokat a szaharából. Nem az a lényeg, hogy állatokat háziasítottak, hanem az, hogy az óriási csordákat levadászták. Nem kell messzire menni a bizonyítékért, hogy ez így igaz. A bölények kiirtásával szuper elsivatagosodás történt az USA pampáin is, és ennek nincs 500 éve. Senki nem gondolhatja, hogy az óriási bölénycsordák homokot meg kavicsokat ettek anno. Ahol megszűnt a bölény, megszűnt a fű, megszűnt a talaj is.

Most jön a Google Earth a képbe. Amióta a Föld felszíne bárki számára bármikor megtekinthető, a civil lakosság rengeteg olyan felfedezést tett, amit korábban senki nem vett észre. Boszniai piramisok, szaharai papírsárkányok stb.

A Szaharában közel ezer óriási, csak légifelvételről kivehető, papírsárkánynak nevezett “rajz” található, amiknek látszólag semmi értelmük sincs, mert nincs ott semmi. Pont, mint a Nacza-vonalak! De ezek nem rajzok, hanem tízezer év alatt a talajig leomlott, szétszóródott kőfalak. Aki azokat építette, homokot kellett, hogy egyen évtizedeken át, ha itt nem volt vegetáció. Allan Savory azonban rávilágított, hogy ezek óriási csordakivégzőhelyek, több kilométeres beterelőfallal, a végén mészárszékkel, ahol naponta akár több tízezer állatot lehetett lemészárolni - amíg volt állat.

És amíg volt állat, ezek a mega-mészárszékek egyáltalán nem a sivagatban voltak.

Idézzünk talán erről egy hitelesnek tekintett forrást, a The New York Timest:

“Archaeologists think ancient nomadic tribes used the kites, which can be more than a mile long, for hunting. The structure’s two long converging walls would funnel stampedes of gazelles into the body of the kite, where they would be slaughtered.”

(https://www.nytimes.com/2017/10/19/science/saudi-arabia-gates-google-earth.html)

Nos, ez történt anno, és nemcsak a Szaharában, hanem a földgömb összes pampáján Dél-Amerikától Mongóliáig. Most már mindent tudunk, csak az a kérdés, elfogadjuk-e. És persze idővel elfogadjuk. Akkor a második kérdés az, visszacsináljuk-e, amit őseink elrontottak? Melyik éghajlat a “helyes”? A mostani? Vagy a zöld szaharai? Jégkorszakkal Európában?

Addig is, amíg ez a vita lezajlik, Allan Savory és csapata a mai napig 40 millió hektár sivatagot változott át zöld mezővé az elmúlt években Afrikában. Ennek egyelőre éghajlatváltoztató hatása nincs, mert kevés a visszahódított terület. De az eljárás ismert, publikus, és könnyen megvalósítható, és ráadásul az afrikai népek éhezésének egyetlen létező, valós ellenszere. Nem a fűevés, hanem az állattenyésztés.

Hogy hogyan indul be a semmi közepén, a porsivatagban az álattenyésztés, ez maga a "know how". (Amúgy ehhez sem kell semmiféle csodaszer, csak egy kevés víz.) Ha már beindult, nem kell csinálni semmi különöset, csak fenntartani a csordák létszámát és okosan (=tudományosan) legeltetni őket. A talaj meg kialakul. Visszanő.

A villanyautó sem hülyeség, de az nem veszi ki a vízbül a Zokszigént, sem a CO2-t a levegőből. A fű az igen.

Ennyi a történet. Most azt javaslom, mindenki nézze meg Allan Savory előadását a TED-en. Érdemes!