Egyik barátomtól tegnap megkaptam én is az amerikából induló, a Facebookon egymillió ember által megosztott videót, ami bemutatja, hogy mekkora birkák az amerikaiak. Íme a sztori röviden, az English Not Szpíking olvasók kedvéért: egy szemészet várótermében vagyunk. Itt ül x fő beavatott emberke, akik egy sípoló hangra mind felállnak a székeikről, majd visszaülnek. Az áltozat egy ferdeszemű nő, aki nem tudja, hogy 1.) rejtett kamera van mindenütt, és 2.) ő egy kísérlet alanya.

Megszólal a beep, és mindenki feláll. Nézi-nézi a kínai csaj, majd a harmadik dudaszóra ő is feláll, mert mindenki más felállt. Ez eddig oké, a ferdeszeműek birkák. Most jön a csavar. Az összes "beteget" beszólítják, a csaj egyedül marad a váróban. Csak ő, meg a beep. Vajon ekkor is feláll a hangra? Igen, feláll!

És még ezen is lehet tekerni, beengednek új betegeket, és - na nem spoilerezek, nézzétek meg a végét.

A címben feltett kérdésre tehát az a válasz, hogy igen, a magyar egy birka nemzet, de nem különbözik az összes többitől, mivel maga a Homo Sapiens egy csordaállat. A csordaszellem bármikor felülkerekedhet a józan észen, és még csak észre sem vesszük, hogy ez történt velünk. Jó hír, hogy a Homo Sapiens bármelyik egyede bármikor felülemelkedhet a birkaságon, úgynevezett "gondolkodás" segítségével. Ezt kellene tennie minél több embernek.

Most menjünk le neuroscience-ba. Az egyformán hülyén viselkedésnek mély lélektani okai vannak, ha pedig társadami méretű birkasággal találkozunk, annak társadalomlélektani okai vannak. 

Hogy lesz egy társadalom ilyen? Hát úgy, hogy belesüllyed. Nem éltem a századfordulón, de ha csak a romjait nézzük annak, ami csak Budapesten pár év alatt felépült, nem hihetjük, hogy eleink mind birkák voltak. Sétálgatsz az Andrássy úton, és nem érted, hogy ez hogy kerül ide, hogy tudták megcsinálni eleink azt, amit mi tatarozni sem vagyunk képesek.

Tanult tehetetlenség

A teljes passzivitást, a mindenről való esztelen lemondást és felelősségtologatást pszichológusul tanult tehetetlenségnek hívják.

Idézem a Wikipédia-cikket: "Tanult tehetetlenség a pszichológiában az a mentális állapot, mely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is ha elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes ezeket az averzív ingereket befolyásolni."

Martin E. P. Seligman hires kísérletében ketrecbe zárt kutyákat tett ki teljesen véletlenszerű áramütéseknek, ami elől azok később akkor sem menekültek el, ha kinyitották a ketrecet. Ez a tanulás első lépcsője. És míg a kutyák nem tudják egymásnak megtanítani, hogy az áramütés elkerülhetetlen, a majmok például már igen. Egy másik kísérletben hideg vízzel spricceltek le majmokat, akik egy bizonyos helyről akarták elvenni a banánt. A csoportban gyorsan elterjedt a híre, hogy az egy tabu banán. Ezután az eredeti majmokat egyesével "kivonták a képletből", míg a teljes csoport lecserélődött új majmokra. Az új csoport sem nyúlt a "szent" banánhoz. Az infó átszivárgott az új csapatba. Pont ezt a jelenséget láthatjuk a fenti videón, ebben tehát semmi meglepő nincsen, adott esetben én is így járhattam volna, bár az a tippem, inkább a rejtett kamerát kerestem volna, mintsem hogy felálljak.

Egyébként evolúciós értelemben a tanult tehetetlenség hasznos is lehet. Ha egy populációban elterjed , hogy "ez a vízesés elsodor", "ez a növény mérgező", az életeket ment meg. Más kérdés, hogy napjaink modern társadalmában ez a védelmező szerep teljesen feleslegessé vált, megvéd minket a mentő/tűzoltó/rendőr.

Nálunk túl sokan beletörődtek abba, hogy az életük olyan, amilyen, de legfőképpen megváltoztathatatlan. A problémáik akkorák, amekkorák, de legfőképpen megoldhatatlanok. A lehetőségeik semekkorák, a tehetetlenségük viszont óriási. Ennek megfelelően nem is tesznek semmit. Tisztelet a kivételnek. A tanult tehetetlenségre vegyünk néhány példát:

• Mások véleményének kritikátlan, gondolkodás nélküli átvétele
• Azt gondolni, hogy egy egész nemzetnek balsorsa van
• Azt gondolni, hogy velünk nem történhet semmi jó
• A problémák megoldását "felülről" várni, pláne annak tudatában, hogy onnan még ilyesmi sohasem jött
• A felelősséget mások nyakába varrni, legyenek azok a pirézek, vagy az infláció
• Engedni, hogy mások (akár a politika) belegyalogoljanak az életünkbe
• Azt gondolni, hogy az én/te/ő jövedelmem csak egy bizonyos szintet érhet el
• stb. 

Birkológia

Az emberek nem úgy jönnek a világra, hogy azt hiszik, az egész világ rossz, és még csak tenni sem lehet ellene semmit. Sőt, azt sem gondolják, hogy egy Vezető, a Kárpátok Géniusza kell neki. Ezt a viselkedést vagy negatív ingerek hatására sajátítják el, vagy társaiktól, szüleiktől, nagyszüleiktől, a társadalmi közegüktől tanulják. A magyar társadalom jelenlegi birkasági állapotának okaiért a létező cucalizmusig kell visszamenni. Rákosi pajtás társadalma volt az utolsó olyan, ahol 100%-ban igaz volt, hogy senki semmit nem tehetett a sorsáért, egyszer csak jött a fekete autó, oszt elvitte, kész.

Azonban a fekete autó már 60 éve nem jön.

A kutyákkal ellentétben a Zemberekkel el lehet beszélgetni, és meg fogják érteni, hogy a világ nem annyira rossz, mint képzelik, és hogy a sorsuk a saját kezükben van immár több mint 25 éve. A népesség kis százaléka erre magától rájön, és kitör abból a helyzetből, amit kellemetlennek él meg: új szakmát tanul, és többet keres; kimegy Londonba; céget alapít stb. A szomorú valóság azonban az, hogy a Zemberek többsége nem jön rá erre magától. "Valakinek" fel kellene hívni a figyelmüket arra az egyszerű tényre, hogy ha nem csinálnak semmit, nem is történik semmi, de ha csinálnak valamit, biztosan történik valami.

Ekkor jön a második bukta: emberünk csinál valamit, ami vagy sikerül, vagy nem. És ekkor ismét el kell neki mondani, hogy ha sikerül, örüljön a sikernek, ám ha nem sikerül, tanuljon az esetből, de ne adja fel, és legközelebb is próbálkozzon, de már okosabban.

Nem tudom, mi lenne erre a problémára a megoldás. Nem tudom.