Miért van az, hogy a legjobb gondolataink mindig pihenés közben jönnek, és sose munka közben? Mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor megakad egy feladattal, és hiába veri a fejét az asztallapba, nem jut tovább. Teljesen reménytelen, nincs tovább. Á, hagyjuk is a fenébe! Elmegyek uszodába.

És hopp! Másfél óra múlva egy csodálatos, brilliáns, teljesen újszerű megoldás jut eszünkbe! Csak úgy bejut az eszünkbe! De honnan jött? Egyesek intuíciónak, a múzsa csókjának tartják, mások szerint az Univerzum lépett kapcsolatba velük. Akárhogy is, a helyzet meg van mentve.

Mindenki tudna személyes példákat mondani, én is elmesélek egyet. 2012-ben sikerült eljutnunk a családdal Hawaiira. 

A legjobb dolog Hawaii szigetein a 12 órás időeltolódás Magyarországhoz képest. Ha akartam volna, sem tudtam volna telefonon utasításokat osztogatni, de persze nem is akartam. Úgy egy heti “lebegés” után érintett meg a Zuniverzum, és kezdte súgni, hogy rohadtul nem jól csinálom a dolgokat idehaza. Ennek részleteibe nem mennék bele, de tény hogy amit akkor a múzsa csókolt, hosszúvátú pozitív hatással volt az életemre.

Honnan jön a Zuniverzum csókja? Valójában egy belső hangról van szó, amit teljesen el tud nyomni egy jó kiadós munkahét. 

Az ember evolúciós szempontból egy viszonylag friss állat. Tudata a neocortex nevű agyi állományban lakik, és azt az illúziót kelti a hordozójában, hogy ő egy 100%-ban tudatos lény. Amiről mindenki tudja, hogy nem igaz. Tudja, de tagadja. Avagy vezettél-e már úgy autót, hogy HOPP, egyszercsak odaértél a célodhoz, de fogalmad sincs, hogy hogy kerültél oda, mert menet közben minden kiesett? Akkor nem te vezettél, ugye? De ha nem te vezettél, akkor vajon ki? 

Az a másik te is te vagy, a te "tehén" éned. Ilyen és ehhez hasonló esetekben pont úgy érzékeled a világot, mint a fejlett neocortexszel nem rendelkező állatok. Mint egy tehén. Nulla tudatosság, de mégis, teljes érzékelés. A tehén lát, hall, érez, döntéseket hoz, de nála ehhez nem kapcsolódik a tudatosságnak nevezett tévképzet. Az ember belső tehene amúgy egy sokkal fejlettebb tehén, mint a tehéné. A te belső tehened bizony tud autót vezetni. Egyébként olvasni is. És a te tehened bölcs.

Tudatalattinak hívják.

Az a helyzet, hogy ha folyamatosan a neocortexet pörgeted, a benned élő bölcs tehén nem jut szóhoz. Olyan vagy, mint egy ostoba légy, aki át akar repülni az üvegen. De ha leállítod a felelsleges pörgést, elcsendesedsz, elmész uszodába vagy kirándulni, a benned élő bölcs végre lassan szóhozjut. És mond egy okosat.

És aki nem megy szabadságra, nem jár kirándulni, azzal nem smárol a múzsa?

A Harward Business School híres tanulmánya szerint (Time pressure and creativity in organizations) nem, velük nem smárol a múzsa. De nagyon nem. Sőt, még annál is jobban nem. A tanulmány eredményei szerint ugyanis a neocortex nagyon lassan áll le. Ha jól bepörgeted (time pressure), napokba is beletelik, mire teljesen leáll. Pontosan három napba. A szokásos munkakultúrában viszont a heti szabadidő kettő nap. Vagyis a pörgésed egész év alatt sosem áll le teljesen! Íme hát a "képlet", miért kell szabadságra menned ahhoz, hogy megokosodj!

A tanulmány számait követve úgy döntöttünk, hogy a NetAcademia minden dolgozója számára megadjuk a három nap pihenést. Ettől azt reméljük, hogy ki tudunk törni a sosemgondolkodás ördögi köréből. A négynapos munkahét bevezetésének ez az egyik oka.

Már vártam a kérdést, hogy vajon a négynapos munkahét bevezetése óta eltelt két hónapban mindenki megokosodott-e a NetAcademiánál? A válaszhoz meg kell néznünk, mivel foglalkozik az egyes emberekben titokban ott élő bölcs tehén. Mert egyfelől igen, egészen biztosan mindenki megokosodott ettől a lépéstől, valamilyen területen. De hogy ez a munka területe-e, az kérdéses.

Az egyik kör azt ábrázolja, amit a munkád során csinálsz. A másik pedig azt, ami valójában érdekel. A két kör elmélete, amit én alkottam öt perce, kimondja, hogy csak azon a területen lehetsz okos, ami valóban érdekel. Minden más területen hülye vagy, és az is maradsz. Miért? Mert a bölcs tehénkéd nem foglalkozik vele. Nincs is okos ötlete. Marad a buta légy és a pattogás az üvegen.

Ha az, ami valóban érdekel nem egyezik meg azzal, ami a munkád, buta munkavállaló maradsz. És azok, akiknél ez a két kör fedi egymást, összesúgnak a hátad mögött, hogy hogy lehetsz ennyire vak és bátor.

Ha a két kör metszi egymást, hiperokos vagy, illetve alkottunk rá még egy terminológiát, ez a “mindig csak a munka” állapota. Mindig csak a munka, mert amikor nem dolgozol, a bölcs tehened továbbra is az őt érdeklő, tehát a munkával kapcsolatos töprengéssel tölti az idejét. Mindigcsakamunka állapotban hiperokos vagy, már értjük, hogy miért.

A “mindig csak a munka” egy érdekes állapot. Én harminc éve ebben élek. Mondhatjuk, hogy sosem pihenek, de azt is mondhatjuk, hogy mindig olyasmivel foglalkozom, ami érdekel, és ami fontos számomra. Akiket ismerek, mindenkiről meg tudom mondani, milyen közel van egymáshoz a két kör.

Most már látjuk, hogy automatikusan nem mindenki okosodik meg egy négynapos munkahéttől. Ahhoz még valami kell: a dolgozók érdeklődési köreit közelebb kell húzni a munkájukat reprezentáló körhöz. Hogyan?

Vizsön!

A vizsön teszi érdekessé, vonzóvá a feladatot szinte bárki számára. Ismerjük a három kőműves történetét? Egymás mellett dolgoznak az építkezésen. Az egyikük úgy gondolja, téglákat rak malterre. Az ő fala girbegurba lesz. A másik úgy gondolja, falat húz fel. Az ő fala egyenes lesz, de nem oda fog kifutni, ahová kellene. A harmadik azt vallja, ő katedrálist épít.

Ismét egy személyes példa: szinte bármennyi ideig, akár napokig is képes vagyok egy sötét, hideg pincében vadidegeneknek ingyen borospalackot dugózni, mert látom, hogy ebből egy nemes ital lesz majd valakinek az asztalán egy hangulatos vacsoránál. Implicite tudom, hogy ehhez a célhoz hogyan kell dolgoznom. Mellettem három általánossal rendelkező egyének dugóznak, és mindent elhibáznak. Nem látják az összképet. Nem látják, hogy mire megy ki a játék.

Engem nem kellett vezetni azért, hogy megértsem a borospalack dugózásának mélyebb értelmét. Őket kellett volna. Engem érdekelt, magamtól is rájöttem a mélyebb értelemre. Őket nem érdekelte, talán képzéssel sem mentünk volna velük semmire.

Magasabbszintű munkánál elengedhetetlen, hogy a vezető felépítse, életbentartsa, ismételgesse a vizsönt, hogy a napi csatazajban ne vesszen el a cél, és ne váljon a munka öncélú, felesleges pörgéssé. Mondogatnia kell, mert a dolgozók emlékezetében meg tud fakulni egy fél éve nem hallott vizsön. Ismételgetni kell, mert nincs olyan, hogy gondolatolvasás.

A vezető feladata nehéz feladat. Nemcsak a beosztottjait kell a körön belül tartania, hanem önmagát is. Sőt, elsősorban önmagát. Ezen a területen 15 évig nem bírtam összekapni magam. A vízióval kapcsolatban például a gondolatolvasásos átvitelt valósítottam meg, nulla sikerrel. Addig a bizonyos Hawaii útig.

Akiről bebizonyosodik, hogy nem érdekli az adott cégnél létező vizsön, azt el kell távolítani a cégtől. Van ilyen. Ez egy teljesen természetes dolog. Nem mindenkit érdekel az egészségügy, az energiatermelés, az állattenyésztés, a hajózás vagy az oktatás. Én semmi pénzért nem lennék kutyakiképző, oda ne vegyetek fel! Ez így van rendjén. És ha valaki agyban máshol jár, nem lesz nálunk okos. Nem nálunk lesz okos. 

Akinek más az élete, de nem mer váltani, a saját érdekében nekünk kell eltávolítani a cégtől. Ez nem gonoszság, hanem segítség. Az emberek 90%-a nem mert váltani. Segíteni kell nekik a saját életük rendberakásában.

Még egy fontos dolog a négynapos munkahétről: ahhoz, hogy valósággá váljon, és az ötödik napot ne a négy napon felgyülemlett kosz eltakarításával töltsük, jelentős hatékonységnövelésre van szükség. Hogy ez lehetséges-e? Hozzáállás kérdése. Ha minden úgy csinálunk, ahogy évek óta csináljuk, akkor nem. Ha minden tevékenységet megkérdőjelezünk, hogy értelmes-e azt és úgy csinálni, vagy inkább abba kellene hagyni, akkor igen.

Jelenleg én vagyok a NetAcademia ügyfélszolgálatosa és tanfolyamszervezője. Two in one. Abból a célból vettem át ezt a két feladatot egy hónapra, hogy tizedére csökkentsem az ehhez szükséges munkaidőt. Igen, a tizedére. Hogyan? Lustán! Semmit, de semmit nem vagyok hajlandó megcsinálni, aminek nincs oka! Ezt mindig így csináltuk? Nem érdekel!

Csak egy példa: 2004 óta minden papírszámla érvényes aláírás és pecsét nélkül. 14 éve ez a helyzet. És mi mégis papírszámlákat látunk el hullámvonallal (=aláírás :) ), és adunk postára? Nem, ezt többé nem. Ilyen példát tucatjával tudnék sorolni.

A négynapos munkahét, és a megokosodás feltétele, hogy felelsleges hülyeségeket többé nem csinálunk. Döbbenetes, idővel hogy felszaporodik a felesleges hülyeség a munkafolyamatokban. Kukába vele!

Oszd meg, és/vagy küldd el a főnöködnek, ha felesleges pepecselésnek tartod, amit csinálsz. Mondd meg neki, hogy szeretnél érdemi munkát végezni, és ezért azt javaslod, hogy (...)-t a jövőben ne így csináljátok, hanem úgy, mert úgy hússzor gyorsabb.