Nemrégiben egy úr telefonált a NetAcademia ügyfélszolgálatára, a hívást - ügyfélszolgálatosként - én vettem fel. Szokatlanul kezdte a beszélgetést, nevezetesen azzal, hogy neki ez az Ultimate oktatási előfizetés valójában nem kell. És mivel nem kell, nem tudnánk-e valami kedvezményt adni neki? Innentől a párbeszéd:

-Értem, nem kell Önnek a termékünk, de mégis megvenné, kedvezményes áron. Megkérdezhetem, hogy akkor meg minek?

-Hát nekem azért nem kell, mert nem fogok tudni vele munkát vállalni úgysem.

-Akkor miért szeretné megvenni?

-Agytornának! (Itt jegyzem meg, ez már a második eset, amikor valaki agytornának használja az Ultimate-előfizetésünket. Az előző pasas egy firss nyugdíjas volt.)

-Értem. És mekkora kedvezményt szeretne kérni az agytornához?

-Jelentőset, úgy 40%-ra gondoltam. Mert amúgy rokkantnyugdíjas vagyok. Itthon ülök, és tanulok. 

-De hát ez nagyon jó! Tanuljon, és utána otthonról tud majd munkát vállalni!

-Én biztosan nem! Ismeri az ötven első randi című filmet? Én egy olyan beteg vagyok. Mindent elfelejtek. A rövidtávú memóriám egy napos.

-De hát akkor hogy tanul?

-Néha, ha valamit egy hétig csinálok, akkor abból már lesz, ami megragad. De nem mindig sikerül. Az utcára például nem tudok egyedül kimenni, mert nem találok haza. Ezért ülök itthon.

-Oké, meggyőzött, adok 40% kedvezményt az agytornához. Tudna írni erről a beszélgetérsől egy rövid levelet az iroda@netacademia-hu-ra? Csak hogy legyen írásos nyoma a kérésnek.

-Természetesen. Küldöm! És köszönöm előre is!

-Mi is köszönjük, viszont hallásra!

Eddig a beszélgetés. Most jön az email. De nem jön. Az úrról és az agytornájáról soha többé nem hallottunk. Vagy kamu volt az egész, vagy - és én sajnos ezt gondolom - letette a telefont, belekezdett valami másba, és elfejeltette az egészet úgy, ahogy volt.