Egy pár hete Balin vagyok, innen nyomom a hómofiszt (és az abszolút hallás megtanulását), és szembesülök azzal, hogy a helybéliek szinte nem kérnek pénzt a szolgáltatásaikért. Magyar fizetéssel mesésen, úriasan meg lehet élni Balin, napi két étterem még simán belefér. Napok óta figyelem a patternt, és hozzá Clay Christensent olvasok: The Innovator's Dilemma.
A mű, mely megrengette anno a világot. A mű, mely bevezette a disruption (szép magyar szóval: erodálás?) fogalmát a közgazdaságtanba. A mű, mely megjósolta, sőt levezette a Nokia és a Blackberry bámulatos fejreállását. A mű, mely előrevetíti a nagy autógyárak meseszerű arcraesését a villanyautó által meghatározott világban.
Egyszer még biztosan részletesen elemzem, mert óriási alkotás, és ráadásul igen olvasmányos. Most kiragadok egyetlen állítást, ami fényt vethet arra, miért nem kérnek pénzt Balin a szolgáltatásokért, noha a sok nyugati turista simán kifizetné azt. Ez átvezet bennünket arra a kérdésre, miért nem “kérünk” mi magyarok annyi pénzt a szolgáltatásainkért, mint amennyit a nyugati munkaadó simán kifizethetne.
Először is az állítás: Balin AZÉRT ilyen katasztrofálisan alacsonyak a szolgáltatások díjai, MERT pontosan kiszolgálják a jelenlegi vevőkörüket, a turistákat (Balin messze a legtöbbet hozó iparág a turizmus, második, sokkal lemaradva a rizstermesztés, a többit talán ne is soroljam). A Nokia+Balckberry AZÉRT esett pofára az iPhone megjelenésével MERT az akkori vevőkörük kiszolgálásával voltak elfoglalva, abban láttak profitot - oszt egyszercsak hopp, eltűntek azok a vevők. És akkor már késő volt.
Mondjuk a turisták nem fognak hopp, eltűnni Baliról (kivéve persze a két terrortámadást 2002-ben és 2005-ben, amikor hopp, mégiscsak eltűntek 1-1 évre), és nincs is ki “ellen” pofára esni. De az biztos, hogy MIVEL a turizmusra fektetnek minden hangsúlyt, EMIATT az értékteremtőképességük a kézműipar szintjén marad (fafaragó, batikoló, pincér, sofőr, masszőr), emiatt fejlődő ország maradnak az idők végezetéig, egyre táguló jövedelmi ollóval a nyugattal szemben, ahol az értékteremtés nemhogy nem stagnál, de drasztikusan növekszik.
Emiatt sosem fogják utolérni a nyugati bérszintet, emiatt örökké azon magyarok paradicsoma (is) lesz, akik az amúgy nem túl olcsó repjegyet kicsengetik, és elvergődnek idáig. Mert ha egyszer azt kicsengették, Bali egy haváj.
Apró gondolatfoszlány: mivel itt mindenki taxisofőr/pincér/fafaragó, és rengeteg taxisofőr/pincér/fafaragó van, iszonyatos árversenyt is támasztanak egymással szemben, amit mi elkerekedett szemmel, értetlenül nézünk. Éttermi főétel puccos étteremben 40 000 bath (=800 Ft)? Minek? Miért nem kér kétszer/négyszer annyit? Szinte az ÖSSZES turista simán túltenné magát rajta. És hát a turistáknak főznek, vagy mi!
Ha az eddigi gondolatmenet megvan, és értjük Bali örök lemaradását, semmi mást nem kell tennünk, mint újraolvasni a fentieket, csak a Bali helyére helyettesítsük be Magyarországot.
Segítek:
Először is az állítás: Magyarországon AZÉRT ilyen katasztrofálisan alacsonyak a szolgáltatások díjai, MERT pontosan kiszolgálják a jelenlegi vevőkörüket, a nemzetközi nagyvállalatokat (Magyarországon messze a legtöbbet hozó iparág a bérmunka (bérgyártás/bérszolgáltatás), második, sokkal lemaradva a mezőgazdaság, a többit talán ne is soroljam). A Nokia+Balckberry AZÉRT esett pofára az iPhone megjelenésével MERT az akkori vevőkörük kiszolgálásával voltak elfoglalva, abban láttak profitot - oszt egyszercsak hopp, eltűntek azok a vevők. És akkor már késő volt.
Mondjuk a nemzetközi nagyvállalatok nem fognak hopp, eltűnni Magyarországról (kivéve persze a visszamenőleges hatályú törvénykezést, az einstandot és egyéb okosságokat), és nincs is ki “ellen” pofára esni (Szlovákia, hm?). De az biztos, hogy MIVEL a bérmunkára fektetünk minden hangsúlyt, EMIATT az értékteremtőképességünk a bérmunka szintjén marad (supportos, technikus), emiatt fejlődő ország maradunk az idők végezetéig, egyre táguló jövedelmi ollóval a nyugattal szemben, ahol az értékteremtés nemhogy nem stagnál, de drasztikusan növekszik.
Emiatt sosem fogjuk utolérni a nyugati bérszintet (ne akadj ki, olvass tovább!!), emiatt kis hazánk örökké azon külföldiek paradicsoma (is) lesz, akik az amúgy nem túl olcsó zöldmezős beruházást kicsengetik, és elvergődnek hazánkig. Mert ha egyszer azt kicsengették, Magyarország egy haváj.
Volt.
Amíg a lakosság 25%-a meg nem szökött. Most ugyanis egyértelműen bérnövekedést él meg a hazai lakosság, de ez csupán a fejlődés illúziója. Ha Baliról eltűnne a szakácsok/masszőrök fele, itt is az egekbe szöknének a fizetések hamar.
Már csak az a kérdés, ez az illuzorikus fejlődés elég jó-e nekünk, vagy többet akarunk?
Sanur beach, Bali, 2018 február
