Látogatás a hosszúnyakúak földjén. 

A föld több pontján figyelhető meg az a jelenség, hogy a nőket, és többnyire tényleg mindig csak a nőket, valami ideológiára hivatkozva fájdalmas eltorzításra ítélik. Hosszúnyakú törzsek több helyen vannak, például Afrikában, de lám, Ázsiában is. 

Az úgynevezett arany háromszögben vagyunk, a Thaiföld-Burma-Laoszi hármas határnál, a Mekong folyó mentén. Fent a hegyek között él néhány különleges törzs, az egyik nem fürdik, a másik a fülét növeszti meg, a harmadik meg a nők nyakát nyújtja meg. 

A szépség nevében,

Az etnomókusok kiderítették, hogy eredetileg tigrisharapás ellen kezdték el hordatni az asszonyokkal az arany, illetve ma már inkább réz nyakvédőt, melynek súlya simán elérheti a 20 kg-ot is. A mellettem látható fiatal lánynak, még egy 6-8 centit kell növeszteni a nyakát, hogy igazán szép legyen.

Egyébként a közhiedelemmel ellentétben, nem a nyakuk nő meg (a nyakcsigolyák mérete nem változik), hanem a vállukat nyomja le a súly és a feszítőerő.

Fél évtizede nem olvasok újságot, tíz éve nem nézek tévét, sosem hallgatok rádiót. Ezalatt 67 hurrikán, 14 háború, 678 gyilkosság és 28 forradalom híre nem jutott el hozzám. Nem lettem szegényebb ettől. 

Akik állandóan a híreken lógnak, azt mondják azért van szükségük minderre, mert tájékozottak szeretnének lenni a világ kérdéseiben. De ez illúzió. Nem lesznek tájékozottak, csak a saját gondolataik helyett konyhakész gondolatokat rágcsálnak, melyek ugyanúgy az ötperces világhír kategóriába tartoznak, mint minden ami asajtóból származik.

Csak kérdezzünk meg egy "tájékozott" embert, sorolja fel az utolsó öt hurrikán nevét, vagy sorolja fel az utolsó öt ellenségképet a kormánypropagandából, Nem fognak rá emlékezni. 

A hírek nemfogyasztásának a lényege, mások hülyeségei helyett, a saját hülyeségeiddel tudsz foglalkozni. 

Nem az a napi fél óra számít, ami így felszabadul. Hanem az a szellemi kapacitás, amit nem köt le 100%-ban negatív, irreleváns, felejtős információk feldolgozása. Amióta információmentes diétán élek, még a nap is szebben süt!

Amúgy az ötletet Tim Ferristől kaptam, a Négyórás munkahét című bestsellerében erről szól a hatodik fejezet. 

Életem talán egyik legmegrázóbb élménye, az apartheidből már 20 éve felszabadult Dél-Afrikai köztársaságban tett utunk során egy illegális nyomornegyed meglátogatása volt. 

Imizamo Yethu egy viszonylag kicsi bádogvároska Fokváros mellett. Létjogosultságát az adja, hogy ) amíg el nem dózerolják), hogy innen járnak be Fokvárosba dolgozni az annyira szegények, akiknek egy vacak gumipapucsuk sincsen.

Ezen a telepen több mint 33 ezren élnek tiszta víz és csatorna nélkül, olyan tákolmányokban amit mi disznóólnak sem használnánk. Villany van, azt egy nagyfeszültségű távvezetékről "lecsapolják", úgy néz ki az az egy oszlop, mintha egy cirkuszi sátor lenne, annyi vezeték indul el róla a szélrózsa minden irányába. 

Nem igazán mertünk/akartunk fényképezgetni, meg olyan fotómasinát villogtatni a telepen, ami többet ér mint ott három "családi ház" együtt. De ez az egy fénykép saját. Ha többet szeretnél látni, akkor üsd be a gugliba, hogy Imizami Yethi és nézegesd a képeket...

Egyedül az iskolájuk rendkívüli, ugyanis egy német házaspár odarittyentett egyet a telep szélére, ránézésre úgy 1-2 millió euróból.  

Nem a mérhetetlen szegénység a legmegrázóbb, legmeghatóbb itt. Hanem az olthatatlan kitörési vágy. Mert olyan falfirkát, graffitit találtunk az egyik - kiszuperált konténerből fodrászüzletté avanzsált - "épületen"?

Everything seems impossible, until it is done.

(Egy idézet Nelson Mandelától)

Simon Sinek a 2010-es TED-en futott be The Golden Circle című előadásával., amelyben azt a kérdést feszegette, hogy miért megy sokkal jobban az APPLE-nek, mint bárki másnak, miért vált vezetővé Martin Luther King, és miért két bicikliszerelő találta fel az irányítható repülőgépet (Wright-fivérek), mondjuk valami tudóscsapat vagy Mágnás Miska helyett.

Ami számunkra, a vállalkozók számára a legfontosabb, az az APPLE (Melynek fénye egyébként sokat kopott mióta Steve Jobs elhunyt.) Sokan próbálták leutánozni, de semelyik számítógépgyártónak nem sikerült az, ami az Apple-nek igen: egész éjjel kígyózó sorok az Apple bemutatóterem előtt, nyitásra várva. 

Sikerült viszont ugyanez a mutatvány a TESLA-nak a Model 3-mal, (400.000 darabot adtak el egy deszkamodell bemutatásával) és mondjuk az űrturista cégeknek (több ezer előjelentkező, a "jövőre" de mindig csak "jövőre" esedékes űrutazásra.)

Miért?

Hát pont ez az. A "miért". Simon Sinek szerint azért, mert ezek a cégek, nem műszaki paraméterekkel próbálják eladni a terméküket, hanem egy magasabbrendű ideológiával, ami lehet egy "Think different", de lehet akár a "Sustainable transport" is. 

Röviden: az emberek nem azért vesznek ájfont, mert az x-szer y pixeles, hanem amit az jelent, képvisel. They belive what you belive. Elhiszik, hogy ők is zöldek/űrturisták lesznek, ha ezeket a termékeket vásárolják. Hát ezért.

De ez még mindig semmi, eddig is tudtuk, hogy ha el szeretnénk adni a fúrógépeinket, akkor nem a fúrógépet kell reklámozni, és nem is a lyuk élményét a falban, hanem egyenesen a képet a falon. (Jaj de kevesen adják el így!)

Hanem hogy ez a "They belive what you belive" továbbmegy, és vagy átszövi a teljes vállalatot, vagy nem. Vagy csupán azért dolgoznak az alkalmazottak, mert pénzt kapnak érte, vagy valami ezen túlmutató indok miatt.

Na és ilyen csapatot piszok nehéz összeállítani. Többször írtam, hogy a jelentős vállalatok vezetőinek nincs titka. Valóban nincs olyan titkuk amit rejtegetnének. Ugyanakkor összetartó, egyirányba nagyon húzó csapatot, nagyon tudnak alkotni és fenntartani. Ezért is érdemes hallgatni őket, és tanulni tőlük. 

Óra indul! Eszter kereken 17 éves, és arra szövetkeztünk, hogy mire 18 éves lesz (jövő októberben), kihozzuk a piacra a találmányát, a Vodcafé nevű alkoholos- koffeines italt, amit addigra legálisan meg is ihat majd a kis feltaláló-vállalkozó.

A következő egy évben nyomon követjük, hol tart a termékfejlesztés, a gyártás, a marketing stb. Én magam is írni fogok róla, de persze ha @eszterhajdu16 követitek, ott lesz az igazán naprakész információ. 

S hogy mi ez a Vodcafé? Egy mágikus hatással is rendelkező üdítőital. Úgy gondoljuk, hogy enélkül, ma már egy új termék nem állhatja meg a helyét a piacon. A Red Bull például szárnyakat ad. De az már ósdi.

Ugyanis az ital azzal a tulajdonsággal rendelkezik, hogy aki megissza, 18 évessé válik egy óra hosszára. Minden korosztálynak hasznára válik majd, hogy lesz végre egy ital, amivel hirtelen megfiatalodik!

A másik irányba is működik, csak tilos fogyasztani, vagyis ha fiatalabbak innának belőle, hirtelen 18 évessé válnának egy órára.

A recept abszolút titkos, páncélszekrényben őrizzük, a Gellért-hegy gyomrában, vagy tán nem is ott, nem árulhatom el, hogy hol.

Ha valaha néztek amerikai vállalkozós videót a You Tube-on (egyébként ez egy kőtelző elfoglaltság kellene, hogy legyen, minden wannabe és valódi vállalkozónak), nézzetek meg egy-egy interjút mondjuk John Paul DeJoriával. Nagyon jókat mond! Prepare for rejection! Never ever use email. Meg ilyenek. Persze nem össze-vissza beszél ilyeneket, henem megfelelő kontextusban mondja.

A pasi nem csak azért érdekes, mert hosszú élete során kétszer volt hajléktalan, hanem mert két egyenként dollármilliárdos vállalkozást épített fel a semmiből. A John Paul Mitchell Systems egy kozmetikai, a Patrón pedig egy szeszipari birodalom. 

És hogy hogyan csinálta? Ha hallgatod megtudod, hogy neki nincs "titka". Vagy legalábbis ő maga nem tud titokról. A titok a személyében van. Egyszerűen az, ahogyan és amin dolgozik az tökéletesen egybevág az úgynevezett fogyasztók igényeivel., akik megveszik a termékeit. Ennyi a titok.

Nem csak ez a két vállalkozása van, de ez a két gyémánt a családi ezüst közé szórva. 

Szóval nézzétek meg a You Tube-on.

Az élet nem habostorta - hanem rákostál. 

Spongyát rá!

Én egy Benjamin Button vagyok. Olyan fazon akinél fordítva megy az öregedés. Öt évvel ezelőtti maratoni futás időeredményemből, egy teljes órát (és még négy percet), faragtam le idén. Hogy csináltam? A titkos módszer neve: rendszeres edzés. Ami ügye nem csak az erőnlétet növeli, hanem az ember elveszít pár kiló zsírt is (közel tízet).

Ez az egész azért lelkesítő, mert bár még mindig nem nevezhetek a Boston Marathonra ezzel az idővel (hú, de nagyon nem!!!) de én egyre gyorsabb leszek, ott meg a korhatár miatt egyre feljebb megy a belépési küszöbidő, és a két vonal egyszer csak metszi egymást, és egyszer csak bekerülök. 2012-ben 3 óra 15 perc lett volna a szükséges szintidő számomra. Idén már csak 3 óra 25 perc. A jelenlegi időmmel 70 évesek tudnak oda benevezni. Tehát ha minden jól megy. 2037-39 tájékán fogok bejutni arra a versenyre. :)

Igazi #nevergiveup helyzet!

Nincs olyan, hogy tehetség. Picit szabadfordítás a "talent is overrated" címből, de úgy gondolom, nem árt hangsúlyozni, hogy nincs olyan, hogy tehetség. Miért?

Mert Magyarország népe tehetség-betegségben szenved.

Ez alatt azt értem, hogy ha valaki elér valamilyen eredményt honfitársaink szerint tuti, hogy a tehetségének köszönheti, isten adta neki a képességet, másnak meg nem ad.

Hát ez teljesen hülyeség. Adottságok tényleg vannak, (hosszú újak, kancsal szem, vastüdő) de hogyan gondolhatja valaki, hogy az evolúció mondjuk zongorázási képességgel áld meg valakit? A zongora egy alig 300 éves találmány (1709). Az emberi evolúció ezt megelőző hatszázezer évében mit csinált a ter(emtő/mészet) a zongoraképességgel? A másik" kiváló" példa mondjuk a balett táncos, akinek olyan a teste, hogy eleve balettra termett. Aha! Hacsak nem átalakult a sok edzéstől és kínzástól! (lásd bizonytékként a futásos írásaimat...)

Tehetség oakkor lenne, ha létezne olyan "tehetség" aki a kiváló képességét anélkül szerezte meg, hogy beletett volna (szándékosan vagy rejtetten) sok-sok évet. Hároméves zongoravirtuóz? A háttérben az van, hogy a gyermek éjjel-nappal zongorázik, akár napi 16 órát, két éve. Le lehet tagadni, meg is lehet kérdőjelezni, de attól még ez a valóság. Tudjuk, hogy ezt teszi. Miért tagadjuk le, hogy 2 év x 365 nap x 16 óra gyakorlás tette azzá ami?

Mi akkor a tehetség-betegség? Ez: aki a tehetségben hisz, biztosan nem kezd bele olyasmibe, amihez nincs tehetsége. Tekintettel arra, hogy senkinek semmihez nincs tehetsége, (hisz nincs is olyan, hogy tehetség), a magyar ember nem csinál semmit.

De ha nincs tehetség akkor mi van? Munka. Kemény munka. Sokezer órás beletett munka. Van még erről szakirodalom, visszatérünk rá. Ezt a könyvet meg vedd meg, töltsd le, hallgasd meg, vagy bánom is én, de meg ne halljam többé, hogy "tehetség"! :)

Ismeritek a viccet, amikor Henry Ford és John D. Rockefeller autózni megy? 

A villanyautók történetét nézegetve bukkantam az alábbi különös történelmi tényre. 

Az autózás hajnalán még a villanyautók vitté a prímet. A XX. század fordulóján, sokkal több volt a villanyautó, mint a teljességgel megbízhatatlan és zajos belsőégésű motor. Az autó amúgy is úri huncutság volt, mit számított, hogy kell egy házi erőmű az akkumulátorok töltéséhez?

Ám amikor Henry Ford megalkotta a T-modellt, ő azt népautónak szánta. Ergo a villanyhajtás kiesett.Milyen hajtóanyag van faluhelyen, szinte minden háztartásban? Hát gőz és na.....? ALKOHOL! IGEN! A T-modell motorját úgy alkották meg, hogy mind benzinnel, mind alkohollal működtetni lehessen. És működöt is! El is adtak belőle 15 millió darabot.

Így oldotta meg a ravasz Henry a tyúk-tojás problémát, hogy csak ott lehet autó, ahol van benzinkút, de csak ott lesz benzinkút ahol van elég autó. Szesszel bizony!

Történetünk másik szereplője John D. Rockefeller, a történelem leggazdagabb embere, aki az amerikai gazdaság 2%-a felett rendelkezett fénykorában. Neki pedig a jelzett történelmi korban olaja és benzine volt. Nem is kevés, hisz övé volt a teljes amerikai olajkitermelés monopóliuma valamint a Standard Oil (Esso, Exxon, stb) nevű kisebb családi vállalkozás.

Johnny épített pár olajfinomítót, és szemet vetett a gépkocsikra, hogy majd azok megisszák a sok-sok benzint, amit ő termel. De az autósok, amikor tehették, olcsó alkohollal üzemeltették a járgányaikat. Hmmm. Mit lehet itt tenni? Meg kéne tiltani a népnek, hogy alkohollal járassák az autóikat. No de hogyan?

A ravasz Johnny cselhez folyamodott: felkarolt és pénzelni kezdett egy kis nyavalyás mozgalmat, ami az alkoholizmus felszámolását tűzte ki célul. Johnny pénzével és befolyásával a szervezet"picit" megerősödött. A törvényhozásban szavát hallatva betiltatta a házi alkohol előállítást, és ha már így esett a teljes alkoholfogyasztást. És lőn szesztilalom!

Történetünk harmadik főszereplője pedig nem más, mint Al Capone. Jó éjszakát gyerekek!