Van még hely az élet napos oldalán!

Van még hely az élet napos oldalán!

Édesapám! Webáruházat kérek karácsonyra!

2018. január 08. - Fóti Marcell

webaruhaz.jpg

Mondta a kislányom úgy június magasságában. XXI. századi gyermek, gondolhatnánk, és hát ilyenek a XXI. századi kölkök, Z-generáció, vagy mi, a mobiltelefon már nem menő, webáruházat kér a kicsi. De nem, XX. századi a kis csibész. Most diplomázott a Corvinuson a Garázdálkodás és Menedzsment szakon, szóval a kérés nem teljesen hülyeség.

De én sem most jöttem le a falvédőről, mondtam is neki, hogy ez egy totál elvetélt ötlet, halott webáruházból teljesen felesleges felhúzni egy huszonnyolcezer hatszázkilencvenkettediket, mert ugye ki fogja megtalálni a kis webáruházát a neten, na ki? Senki. És minek neked a webáruház? Mert meg akarod tanulni a webes kereskedelmet? De úgy nem tanulsz semmit, ha nulla vevőd lesz!

Mondanám, hogy nagy sírás lett belőle, de nem, ekkora gyerek, aki már felnőtt, inkább szellemileg cselendzseli az öreg szülőket. Megállapodtunk, hogy ha bebizonyítja, hogy lesznek vevők, akkor megcsináljuk karácsonyra a webáruházat. 

Egy hét sem telt el, már Amazon sellerek voltunk, mert ha termékünk nincs is, vevők így bizony vannak. 200+ millióan. A teljes amerikai lakosság az Amazonon vásárol, tétel bebizonytva, Q.E.D.

amazon_seller.jpg

Na de mit áruljunk? 

Mondtam neki, hogy ha ez az ő “webruháza”, járjon utána, mit és hogyan lehet eladni az Amazonon. Szépen ki is derült, hogy az Amazon sellerek nagyjából a következőt teszik: megrendelnek Kínából valamit 1 dollárért, és azt eladják az Amazonon 10 dollárért. A kínai eljuttatja az árut az Amazon Fulfillment Centerbe, az Amazon meg ingyenes szállítást kínál a Prime előfizetőinek. Az áru egy percre sem landol sem Ferihegyen, sem Dubajban, vagy ahol épp a kereskedő csücsül. 

Na de mit áruljunk?

Ravasz szaúdi kiskereskedők módszere, hogy kifürkészik, melyik termékből mennyi fogy naponta, és amiből sok fogy, arra ők is rárepülnek, berendelik pont ugyanazt az Alibabáról, és versenybe szállnak az eredeti eladóval. A fogyási mennyiségeket az Amazon elvileg nem közli, de gyakorlatilag igen, mert ha valamiből 99999-et rakunk a kosárba, bocsánatot fog kérni, hogy - mondjuk - csak 45 darab van raktáron, és ha ezt másnap megismételjük, ismét bocsánatot kér, hogy már csak 39 van raktáron, tehát 24 óra alatt 6 db fogyott. 

Először vécékefével akartunk indítani, mert az olyan vicces, és jól fogy! Hogy mire kell annyi vécékefe az amerikaiaknak, az rejtély. Egy év alatt lett dollármilliomos a vécékefe-királynő :) 

De kiderült, hogy nagyon nagy a térfogata ahhoz, hogy nyereségesen lehessen a fél világon át szállítani. Jó, akkor legyen kisolló. Az meg nem fogy. Rengeteg terméket megvizsgálva, apai befolyásolásra (borászat…) végül a parafadugó mellett döntöttünk. Fogy is, mint a veszedelem, meg a jelenlegi árusok is tök hülyék, fogalmuk sincs, hogyan kellene ezt szépen megcsinálni. Ezt honnan tudjuk? Hát az értékelésekből. Az egyik vevő 5 csillagot ad, a másik egyet, az egyik szidja, a másik dicséri - mi van itt?

dugo.jpg

Teljesen véletlenül belefutottunk egy klasszikus Jobs To Be Done esettanulmányba, amikor az eladó nem tudja, hogy a vevő mire használja a termékét, a vevő pedig az eladó orra előtt teljesen mást csinál, mint amit az eladó gondol. Mert mit olvasunk az értékelések között? Ilyeneket:

“Nagyon jó ez a dugó, de a színe nem egyezik meg a fényképen lévővel” - 3 csillag

“Nagyon jó dugó, nagyon könnyen lehet pengével darabokra vágni” - 5 csillag

Ezek meg mit csinálnak? Kit érdekel a dugó színe egy borospalackban? Mi a bánatért vágja össze ez az idióta pengével? Ó, hát ezek a vevők BARKÁCSOLNAK a dugóval! De jó! A jelenlegi eladó észre se veszi, hogy a dugóit kreatív célokra használják, szolgáljuk ki mi pontosan, precízen őket! Adjunk el dugókat a Do It Yourself közösségnek! Piaci rés!

Megvan a termék. A következő lépés az arab kupecek szerint, hogy rendeljük meg Kínából!

Itt most kicsit lerövidítem a kalandot, megpróbáltunk dugót venni Kínából (Alibaba) - hát nem portugál dugót akartak eladni nekünk? Megpróbáltuk Indiából (IndiaMart) - hát nem protugál dugót akartak ők is ránksózni? Mi ez az összeesküvés? Kiderült, hogy a paratögy-ültetvények 110%-a Protugáliában található, további mínusz 10% van még Marokkóban, és ezzel körülbelül vége.

Vegyük meg itthon a dugót! Hisz Magyarország is egy Kína! Így is lett, egy portugál dugónagyhatalom hazai képviseletétől vettünk 2000 darab parafadugót. Huhh, a nehezén túlvagyunk!

Á, dehogy. Hetekig vergődtünk a csomagolással és az exportálással, míg kiderült, hogy az égvilágon semmit sem kell csinálni, csak Magyar Postával elküldeni a dugókat az Amazonnak, és ők majd szépen visszajeleznek nekünk, ha az áru rendben megérkezett. Utólag már egyszerű. Most bent van az Amazonnál 19 csomag, egyenként 100 darabos dugószett, amit árulunk. 

Íme:

https://www.amazon.com/Straight-designed-project-premium-quality/dp/B076NWKLM3/ref=sr_1_1?s=arts-crafts&ie=UTF8&qid=1514919343&sr=1-1&keywords=straight+blank+cork+stopper+diy

Made in EU!

Azt mondhatnánk, hogy tökéletes a hepiend, itt a karácsony, ott a termék az Amazonon, díszcsomagolás kérhető. 

Igen ám, de nem veszi senki. Hogy miért? Mert ez egy tyúk-tojás probléma. Amíg nem adsz el egyet sem, nincsenek értékeléseid. És amíg nincsenek értékeléseid, nem adsz el egyet sem. Most kellene megkérni a családtagokat és rokonokat, hogy ugyan vegyék már meg a 19 csomag dugót, de hiába, mert Amazon Fulfilmentre állítottuk, hogy ingyenes legyen a szállítás az USA területén, aminek az az ára, hogy Magyarországra nem szállítják ki.

Kinek van amerikai ismerőse, aki hajlandó lenne ok nélkül megvenni egy-egy csomag 100 darabos parafadugót a kedvünkért? We badly need some értékelés! Visszavásároljuk tőle!

 

A jövő nem sodródás, hanem megvalósítás eredménye.

Egész évben jól viselkedtem, meg is lett az eredménye, a Jézuska hozott nekem egy Tesla Model S-t. Az a tervem vele, hogy minél több emberrel megosztom a jövőből érkezés élményét, többek között a NetAcademia kiemelkedő hallgatóival is. Igen, ez egy szimbólum. De számomra nem (csak?) státusszimbólum, hanem a fejlődés, haladás, előrelépés, kitartás, csapatmunka stb. szimbóluma egyben. 

Annak szimbóluma, hogy a műszaki haladás nem egy automatikus történelmi folyamat, hanem hús-vér emberek kitartó munkájának az eredménye. A jövő nem sodródás, hanem megvalósítás eredménye.

Most még drága, igen. De a nem olyan távoli jövőben olcsóbb lesz, mint a benzines/dízeles, ha az akkumullátorok ára úgy zuhan, ahogy az elmúlt tíz évben. Az elmúlt hat évben 80%-kal csökkent az akksi ára!

Novemberben pedig megtört a jég, átadták az első két Superchargert Magyarországon. Egyet Győrben, egyet pedig Nagykanizsán (vagy hol). Miért éppen ott? Hát hogy az osztrák sógorok szabadon tudjanak keletre száguldozni!

063a1fce-d03c-4106-beef-06cb23023ddb-original.jpeg

Ádám nem tud lejönni a hegyről - egy karácsonyi történet

A következő történet Ádámról, a 26 éves fiatalemberről szól, aki körülbelül két éve bukkant fel a NetAcademia hallgatói körében. Ő is, mint sokan mások, szeretett volna élni a korlátlan tanulás lehetőségével.

Ádám jövedelme azonban a minimálbér felét sem érte el. Így hát írt nekem egy levelet, hogy szeretne részletfizetést kérni. Részletfizetést senkinek sem adunk, de tekintettel az anyagi helyzetére felajánlottunk neki egy éves előfizetést ingyen.

Hősünk belevágott a tanulásba, és körülbelül havonta írt nekem, hogy hol tart, melyik tanfolyamokat végezte el. Így telt el egy év. Amikor közelgett az évforduló, Ádám ismét jelentkezett, szeretett volna hosszabbítani, de ez alkalommal nem akarta elfogadni ingyen. 

Csetelünk:

-Ádám! Jobban keresel már, mint egy éve?

-Sajnos nem. 

-Tehát még mindig nincs rendes munkád?

-Igazából nincs. Rendre elutasítanak, mert nem tudok lejönni a hegyről.

-Miféle hegyről?

-Hát a Mátráról.

-És miért nem tudsz lejönni a Mártáról?

-Mert ágyban fekvő beteg vagyok. Egy ICP nevű betegséggel születtem, ami azt jelenti, hogy az agyi mozgásközpontom megbénult. 

-Ó, hát ezért!

Itt akár le is zárhatnánk a történetet, de valami megmozdult bennem, és pár nap alatt összeállt a fejemben egy megoldási javaslat. Lássuk csak: Ádám munkát keres, informatikához ért, érdekli is, 300 órányi tanfolyamunkat végezte el, és a maradék 3700-at is meg akarja nézni. 

Pár nap múlva ismét csetelünk:

-Ádám! Mit szólnál, ha fizetnénk neked azért, hogy megnézd az összes tanfolyamot?

-Hogyhogy?

-A tanfolyamokhoz keresünk minőségellenőrt. Nincs kedved nálunk dolgozni? 

-Dehogynem! 

Megtörtént a virtuális kézfogás, Ádám azóta a NetAcademia Quality Inspectora. Élete első munkahelye. Mi pedig végre találtunk egy munkatársat, aki az online oktatások minőségéért felel! 

Ádám feladata, hogy felkészítse az oktatókat az online életre: segítsen nekik beállítani a kép- és hangrendszert, a közvetítést stb. Emellett folyamatosan nézi a tanfolyamokat, és szól, ha bármi minőségi probléma van adás közben, vagy ha hibázik az oktató. Segít a cseten kérdezőknek, szól az oktatónak, ha túl gyorsan halad stb. Egy dedikált minőségellenőr hatalmas lépés a NetAcademia életében! Plusz előny, hogy Magyarország egyik legkisebb falujából nézi az adásokat. Ha ott működik, akkor az a tanfolyam a világon mindenütt elérhető!

S hogy mitől karácsonyi a történet? 

Hogyan vesz részt a céges karácsonyi vacsin az az ember, aki nem tud lejönni a hegyről? 

Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Szívesen odaadnám a kreditet annak a kollégának, aki ezt kitalálta, de sajnos fogalmam sincs, ki volt a csapatból. Mert ez történt:

December 20-án az egész NetAcademia autóba pattant, és elmentünk Mátraalmásra (ezzel megdupláztuk a falu lakosságát) Ádámhoz karácsonyi bulizni. Édesanyja pazar lakomával várta a csapatot. Ádám most először találkozott a kollégáival személyesen. Szerintem ennyi ember még sohasem volt a kis szobájában. Hatalmas élmény volt!

A történetet hamarosan folytatjuk. Ádám beleegyezett, hogy munkavégzését megmutassuk a világnak, hátha más cégek is hirtelen észreveszik, hogy ebben a kiélezett, munkaerőhiányos időszakban nem árt, ha körülnéznek a hegyen is.

adam.jpg

Jim Collins összes könyve kiválló. Különösen a Good to Great

Jim Collins arról híres, hogy albínó.

jim2.jpg

Ja nem, a kutatásairól és a könyveiről híres! Bocsánat!

Mindegyik vállalatvezetési könyve egy-egy sokéves kutatómunka eredménye. Ezek közül az egyik nélkülözhetetlen darab, a Good to Great, azt nem egyszer kell elolvasni. hanem érdemes folyamatosan tanulmányozni. Hétről, hétre. 

jim1.jpg

Legfontosabb megállapítása a Level 5 leader, amivel, mint legfontosabbal, most nem foglalkozunk. 

Hanem legyen helyette a Sell the mills, A könyv tizenegy, a tanulmány kritériumai szerint, GREAT cég történetét veszi sorra, ezek közül egyik a Kimberly-Clark, a fogyasztói papíripar megteremtője (papírpelus). Hozzám azért áll nagyon közel ez a történet, mert arról szól, hogy van egy döglődő papírgyár, aki egy hihetetlen fordulattal a világ legnagyobb papíripari konglomerátumává válik úgy, hogy első lépésként eladja a papírgyárakat (papírmalmokat)!

jim3.jpg

A történet tanulsága számomra, hogy hiába csinál valaki valamit már ötven éve, ha azzal szembesül, hogy ez a dolog visszahúzza őt, változtatni kell. Ha ez azt jelenti, hogy el kell adni a családi papírgyárat, akkor el kell adni. 

A NetAcademiára levetítve ez a következőt jelenti: a tíz-tizenöt év hivatalos Microsoft, EC Council (és még öt másik nagymulti) partnerség szép dolog, kivéve, ha csúnya. Ha a hülye szabályrendszereik és kereskedelmi modelljük már nem felel meg a XXI. század elvárásainak, akkor bizony a "Sell the mills", meg kell velük szakítani a kapcsolatot, és újat kell keresni.

Mert hogyan is nézett ki az oktatás az elmúlt 1000 évben? A tanteremben ül 6-8 fő, mindegyiknek el KELL adnunk egy 100eFt-os, pépétéből nyomtatott "tankönyvet", amit a hallgató soha ki nem bont, és oktassunk porszárazon, pépété felolvasásával, úgy, ahogy előírták. 

Na ez ma már nem megy, Néha nagy probléma amit ez a kötöttség okoz: 1., lehetetlenné teszi az előfizetői business modell bevezetését 2., megakadályozza a folyamatos tananyagfrissítést 3., elejét veszi a 100%-ban online, skálázható oktatás megvalósításának, stb.

A malmokat 2016 augusztusában adtuk el. Az összes multikulti frencsájz szerződést felmondtuk. Nem mondom, hogy mindenki értette a csapatból. Volt aki félt, nagyon. Nem mondom, hogy nem néztek páran hülyének. Másfél év távlatából bátran mondhatom, hogy helyes döntés volt. Az idei évben a forgalmunk a duplája lett az előző (és az azt megelőző 15) évinek. Boldog 2017-es évvégét kívánok mindenkinek!

95 éves és ismét megváltja a világot: John Goodenough

Vannak, akiknek elég jó az élet (Good enough, hehe, szóvicc!) John Goodenough, aki a napjaink elektromos kütyüit és elektromos járgányait meghajtó lítiumos akkumulátorok feltalálója, harminc év után, kilencvenöt évesen ismét letett valamit az asztalra. 

Egy marék homokot.

john_goodenough.jpg

De nem azért, mert szenilis ("Jaj, Jani bá', hagyja csak, majd felsöpörjük"), hanem mert az elmúlt harminc évben is az elektromos energia tárolásán dolgozott, és egy nagy húzással, megkoronázva nem is olyan vacak életét (Good Enough, hehe) feltalálta az üvegalapú, folyadékmentes akkumulátort.

Amire Mr Fisker azonnal lecsapott!

auto.jpg

De ki a bánat az a Mr Fisker? Az autóipar anti-elon-muskja. Az ember aki próbál ugyan autógyárat létrehozni, de valahogy mindig kicsúszik a keze közül a feladat. Pedig elkészített ő is egy-két csodajárgányt, szó se róla. Az ő gépe mellett olyan egy Tesla, mint a Trabant a Tesla mellett - állítja ő. De valahogy mégis mindig lehanyatlik a csillaga. Aztán újra feljön. Mint most is. 

Fisker ugyanis novemberben olyan bejelentést tett, hogy az ő következő generációs villanyautóját egy perc alatt lehet feltölteni 500 mérföldes útra. Akkor hirtelen senki nem tudta, miről hablatyol a láthatólag megrokkant szellemű alkotó, amíg valaki ki nem derítette, hogy Mr Fisker szabadalmi védelmet nyújtott be Mr Goodenough üvegakkumulátorára. 

És így már összeáll a kép. Az üvegakkumulátor éghetetlen, tetszőleges töltési ciklust kibír (nem degradálódik), háromszor akkora az energiasűrűsége, mint a LiION-nak és hidegálló, És rendkívül olcsó. 

Vegyünk be mégegy szereplőt, mint anno Al Caponét a benzinügyletbe: és ekkor Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója egy Twitter-üzenetben igazolta, hogy a találmány valós. Hogy kerül a csizma az asztalra? Hát úgy, hogy a Google autóiparicég. Nem? De!

onvezeto.jpg

Vállalkozó fehér paripán

Korábban megígértem, hogy írok egy cikket arról, hogyan lehet egy csapatot jól és rosszul békén hagyni dolgozni. Kezdjük a rossz módszerrel, amit körülbelül négy éven át csináltam. 

Arra már 2012-ben rájöttem, hogyha mindent én csinálok, akkor nincs haladás, nincs felelősségérzet és nincs öröm sem a munkában. Azonban azt nem tudtam sehogysem megállapítani, hogy ehelyett mit kellene tennem. 2012-ben egy szép napon Tim Ferris biztatására egy meglepő fordulattal, egyszerűen abbahagytam a napi munkát. Mintha elvágták volna. És mi történt? Minden ment tovább. Ugyanúgy. 

A hangsúly az "ugyanúgy"-on van. Attól még, hogy leléptem, mint Végső Megoldó és Mindenek Tudója, alapvető mentális változás nem történt sem bennem, sem a kollégákban. Picit megnőtt a felelősségérzet, mert nem lehetett többé puhára esni (rám), de ettől eltekintve rosszabb lett a helyzet. 

Azelőtt ugyanis én gondolkodtam, 2012-től 2016-ig viszont senki. 

Illetve ez így nem igaz, Tevőlegesen és tudatosan nem gondolkodtam, de amikor távolról láttam, hogy teljesen rossz irányba sodródik a cég, felpattantam fehér paripámra (Brünhilda) és bevágtattam az irodába, kardlappal elnáspángoltam aki "rosszat tett", a ló hátáról megmondtam a tutit, majd elvágtattam haza. Ja, és el ne felejtsem, egyszer-kétszer nyakazás is volt.....

feher_paripa.jpg

Hát ennél demotiválóbb dolgot nehezen tudtam volna összehozni! De mit csináljak, sok más vállalkozóhoz hasonlóan, nekem sem mondta meg soha senki, hogy egy cégben emberek dolgoznak, és azoknak van egy-egy Maslow-piramis a fejében.

Jobban mondva, dehogynem hallottam róla. Richard Benson több helyütt említi, hogy a company is simply a group of people, meg hogy öntözd a virágot, ha azt akarod, hogy virágozzon, de én, kockaként természetesen nem értettem ebből egy kukkot sem. Mi köze ennek az SQL triggerrekhez és a Man-in-the-middle SSL-támadásokhoz? Érthetetlen szavak!

Itt mondja az érthetetlen szavakat a Ricsárd (az első percben):

 

A huszonkétezres csapdája

Hazánkban huszonkétezer betöltetlen álláshely van az informatikai szakmában. Elszaladtak a fizetések is, nem ritka, hogy egy tapasztalt informatikus egymillió forintot vagy többet keres havonta. Kérdés, ennek ellenére miért nem vonzó a pálya.

Elsőre azt mondanánk, a matekkal van a hiba. De nem a képességekkel: ha az egyetemi rendszer évente maximum ötezer új informatikust dob a piacra (akinek alig a fele marad idehaza), akkor tíz esztendő kellene a hiány pótlására, feltételezve, hogy közben nem születnek új álláshelyek. 

De születnek. Folyamatosan. Sőt! Komplett szakmák nőnek ki a földből!

 Mit tegyünk? Növeljük az egyetemi férőhelyek számát a tízszeresére? Ha megnézzük milyen szakembereket képez a rendszer: nem ez a megoldás. Mert milyen ember esik ki mondjuk a progmatról (programozó matematikus szak) öt év után? Egy tudós. Egy remek elméleti szakember, aki még nem fejlesztett mobiltelefonra appot, de ki tud agyalni egy új, minden eddiginél hatékonyabb keresési algoritmust. A munkaerőpiacon nem őket várják. A sokéves egyetemi képzés pontosan arra való, mint száz éve: tudóspalántákat képezni. Az informatika pedig pontosan annyi tudóst igényel, mint harminc éve: maroknyit, Talán még annyit se. 

Az amerikai szoftverházak rengeteg kutatási területet kebeleztek be. A frissen végzett tudósokra sem elsősorban idehaza van szükség, el is mennek szép számmal külföldre. Itthon nem kell saját keresőalgoritmust vagy képtömörítési eljárást fejleszteni, ez a roham elmúlt. A korábbi évek kutatási területeiből, hétköznapi fejlesztési alkotóelemek lettek: térkép-API, Bluetooth-API, MP4-API. Fröccsöntött építőkocka mindegyik, akár egy doboz legóban. 

Ráadásul, ha valaki nem elméleti alapokat, hanem a gyakorlatban tüstént hasznosítható, tudást szeretne elsajátítani, az az ötéves képzést nagy ívben kerülje el, mert öt esztendő múlva már emlékezni sem fog arra a technológiára, amelyből ma vizsgát tesz.

De akkor miféle informatikusra lenne szükség a hazai cégeknél? Nos, a piac húszezer főnyi olyan munkavállalót tudna azonnal felszippantani, akik új tömörítőalgoritmust ugyan nem találnak fel, ám képesek hatékonyan építeni a meglévő kockákból. Építsünk Bluetooth alapú, okosórán futó, weblapról felügyelhető, felhőben adatot tároló vérnyomásmérőt! Szükségünk lenne egy olyan logisztikai rendszerre. amely RFID-vel ellátott csomagok pontos helyét ki tudja rajzolni Google-térképen, akár épületem belül is. Ezt a sort vég nélkül folytathatnám, mert a feladatok 99%-a ilyen. 

Ha marad a húsz-, sőt lassan harmincezres létszámhiány, Magyarország lehúzhatja a redőnyt. Ha viszont megoldjuk a feladványt és pótoljuk a hiányt,a GDP rögtön ugrik egy nagyot. 

Honnan fogunk előrángatni húszezer szakembert? A hiányzó munkáskéz az országban szétszórva, ma valami más jellegű munkát végez: pénztáros, raktáros vagy hasonló. Ám ők valójában mind informatikusok. Elég pár szót váltani velük, és kiderül, hogy lemezt formáznak, Bluetoothot hekkelnek, appokkal kísérleteznek, van saját weblapjuk, esetleg egy webáruházuk, s előszeretettel végeznének valamilyen szellemileg magasabb szintű munkát a mostani helyett. Belőlük lehet a jövő nemzedéke! Belőlük lehet a hiányzó szakembergárdát kiképezni! De nem öt év, hanem néhány hónap alatt. 

Persze akad itt még egy "aprócska" probléma, amit úgy hívnak: percepció. A fiatalok számára nem vonzó az informatikus pálya. A magas fizetést nem hiszik el, a programozást felfoghatatlanul bonyolultnak tartják, és sokan még mindig úgy gondolják, az informatikusok kockás inges, szemüveges lúzerek. 

Pedig pozitív példa, sztárcég van sok Magyarországon is, Mégis minél messzebbre kerülünk Budapesttől, annál kevésbé gondolják a fiatalok, hogy lenne keresnivalójuk ezen a területen. Felvilágosító kampányra lenne szükség, de ezt senki nem vállalja fel. Varga Mihály Nemzetgazdasági miniszter ugyan nemrég bejelentette: 2,5 milliárd forintot adnak négyezer informatikus képzésére, ám a sorok között olvasva az is kiderül, hogy négy év alatt négyezer, azaz huszonkét év alatt 22 ezer a "terv". Ennyi idő nincs a probléma megoldására. Vonzóvá és elérhetővé kell tenni a szakmát, eloszlatva a tévhiteket: informatikában már nem zsenikre, hanem "kőművesekre" lenne szükség. 

0333027637.jpg

https://www.vg.hu/velemeny/a-huszonketezres-csapdaja-2-697309/

 

Built to sell

Mint minden vállalkozó én is rengeteget küszködtem azzal, hogy nem a vállalkozásON, hanem a vállalkozásBAN dolgoztam:legalább 10, de lehet, hogy inkább 15 évig én is csak az egyik alkalmazottja voltam a NetAcademiának. Oktató, marketinges, szélszes, pénzügyes.....

Klasszikusan mindenhez IS értettem.

Nem is jutottunk egyről a kettőre! Persze elértünk egy - hazai viszonylatban - tisztességes mikrovállalkozási méretet, rendes profitot, satöbbi. De amíg nincs a cégnek vezetője, vagy "főideológusa", addig a helybenjárást gyakoroljuk nagy erővel. 

Sokféle módon lehet kitörni ebből az ördögi körből, az egyik módszer a John Marrillow által ajánlott Built to sell megoldás: ha megpróbálod eladható állapotba hoznia cégedet, a végeredmény még akkor is sokkal jobb lesz, ha végül nem adod el. Sőt, TALÁN azért nem adod el, MERT már felkészítetted az eladásra, tehát nem lóg többé a nyakadon, sőt, végre ismét örömöt okoz, kihívást jelent a vezetése!

A Built to sell című könyv egy örök készpénz-, szakember- és időhiánnyal küszködő nyomtatott marketinganyag (szórólap) vállalkozás átalakításának története. Az elképzelt történet szerint a kiégett vállalkozó kínjában a nagybátyjához fordul, akinek semmi gondja az életben, hisz már jó néhányszor exitált. 

Vállalkozónk a nagybácsi tanácsadása nyomán fokozatosan, szisztematikusan átalakítja a cégét egy termékorientált, skálázható készpénzgyárrá. Felmerül a kérdés, eztet meg-e lehet-e csinálni? Meg hát! Bár nem kevés bátorság kell a jelenleg bevételt hozó, a munkatársakat lekötő munkák lemondásához, és egy teljesen új világ felépítéséhez. 

Ez a könyv nagy hatással volt rám, amikor felborítottuk a régi NetAcademiát, amit visszahúzott a sok, korábban nélkülözhetetlennek hitt multis kapcsolat (franchise). Miután kihajigáltuk az ablakon a Microsoftot, az EC Councilt és megszüntettük a fizikai tantermeket is, egy sokkal rugalmasabb, és ráadásul egy sokkal értelmesebb feladatot ellátó NetAcademiához jutottunk, melyEN már ismét érdemes dolgozni.  

built_to_sell.jpg

Dél-Afrika, a bor hazája

Képzeljünk el egy országot, ahol márciusban szüretelik a szőlőt! Van ilyen, nem is egy, hiszen a déli féltekén "fordítva" van a nyár. Dél-Afrikai köztársaság és Chile jut eszembe hirtelen, ha nagy déli bortermelő országokról beszélünk. 

Dél-Afrikán belül persze, nem minden terület alkalmas szőlőtermesztésre, mert széttaposnák az elefántok, lelegelnék a kubuk az ültetvényt. Stellenbosch környékén azonban egy olyan terület található, ami éghajlatában nagyon hasonlít az európai bortermelő területek klímájára. Picit forróbb, picit kevesebb a csapadék, de a szőlő szeret szenvedni, finomabb termést ad, ha nem ázik például esővízben. 

Tölgyfáért sem kell messzire menni a hordókhoz a Stellenbosch-hegység erdei nagyrészt ebből a fa fajból állnak. 

Gyönyörű, ultramodern borászatok sorakoznak, egymás mellett a völgyben, mintha bizony ők is EUs támogatást kaptak volna. a fejlesztésekhez - Afrikában. És persze igen, de. Európai pénz úgy kerül erre a helyre, hogy nagyon sok borászat holland, német, francia kézben van. Innen a tőke. És innen a felvevőpiac. 

Az Anura (béka, lásd a logót) borászat egy kisebb játékos a völgyben, ahol a borkészítés minden fázisát megmutatják, a kiváncsi látogatónak. Így derül ki, hogy például náluk egy reduktív vörösbor, a szürettől számított hatodik héten már a teherhajón van, bepalackozva. Ebben az a fura, hogy az első és második fejtés között, eleve ennyit szoktunk várni, és akkor hol van az erjedés két hete, meg a derítés egy hete?

Ezek a srácok nem várják meg a természetes ülepedési folyamatokat, hanem mindent áttolnak szűrön. Így lesz a sok hónapból hat hét. És így lesz a bor olyan olcsó, hogy megéri a bolygó túlfelére szállítani. 

Most őszinte leszek: nekem ezek a gyorsított eljárással készített borok, nem ízlenek. 

Természetesen vannak jó Dél-Afrikai borok is, de azok nem (feltétlenül) jutnak el ide, mivel a teljes borkészítési eljárás betartása (+ barrique hordó), ugyanolyan drágává teszi a bort, mint, mintha itt készült volna. Akkor hogy kóstolunk jó minőségű, kézműves, Dél-Afrikai bort? Ha a hegy nem jön Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez, utazással. 

24232232_2025849797693827_778430872932970656_n.jpg

Sir John Whitmore Coaching for performance

Coaching for performance.

Mindenki tudja, hogy a biciklizést nem lehet másként megtanulni, minthogy az ember "gyereke" felül a biciklire és próbálkozik, amíg a teste rá nem érez. Hiába mondjuk meg a szerencsétlen tanulónak, hogyan tartsa a testét, merre tekerje a kormányt, hogy ne essen el - mindez semmit sem segít, ettől még százszor is el fog esni. A bringázás belülről jön, a "dőlj jobbra", "tekerj balra" bekiabálások teljesen hasztalanok. 

Az idén tavasszal elhunyt Sir Whitmore, a coaching szakma alapítója azt mondja, hogy kivétel nélkül minden emberi teljesítmény belülről jön. Senkinek nem lehet sem megtanítani, sem megparancsolni, hogy kiválóan teljesítsen. A saját belső akadályait neki magának kell lebontania.  

Sokszor érezzük, hogy egy másik embernek tudnánk segíteni, ha megmondanánk neki, hogy ezt vagy azt ne így vagy úgy csinálja. Meg is mondjuk neki. Az eredmény azonban siralmas. Amíg nem ő maga találja meg a helyzete kulcsát, addig nem elégedett a megoldással. Vagy meg sem hallja. Vagy egyenesen sértésnek veszi, és elutasítja.

Egy régi mondás szerint senkin nem lehet segíteni.

A kócs mondása szerint az, hogy a régi berögzött módon, nem lehet segíteni. 

Na de mi az új módszer? Awareness, awareness, awareness! Ha valaki százszor is rosszul csinál valamit, az többnyire nem azért van, mert hülye, hanem azért mert nem jut el a tudatáig, hogy rosszul csinál valamit. És amíg ez így van, hiába mondjuk meg a "tutit". Vakon nem lehet látni.

A kócs furfangos kérdéseivel rá tudja venni az alanyt, hogy vegye észre, tárja fel, miként léphetne tovább, saját, belső útján. Miért kell ehhez a kócs? Awareness, awareness, awareness. Ehhez a GROW nevű "kikérdezési mintát" használja, ami szintén Johnny találmánya. 

Akit mélyebben érdekel a téma, javaslom a Coaching for performance alapmű, utolsó, 2017-es kiadását, melyben olyan érdekes sztorik vannak, hogy hogyan "taníthatunk meg" teniszezni valakit, anélkül, hogy megmondanák neki, hogyan tartsa az ütőt. Sőt, anélkül hogy mi magunk tudnánk játszani! A "The inner game of tennis" Sir John Whitmore öröksége az emberiségnek.

kep.jpg

 

süti beállítások módosítása